15.rész

Nem értem Delia-t. De mostmár mindegy. Lementem a lépcsőfordulóba ahova Pumilio rendelt egy bőrkanapét. Leültem és olvastam. Egy kocsi állt meg a Moon előtt. Peter szállt ki belőlle és a szívem rögtön a százszorosával kezdett verni. Vártam hogy belépjen a küszöbön. Megtette. Közelebb ért hozzám majd egészen feljött a lépcsőn. Levágódott mellém majd karját átvetette a vállam fölött.
-Mizu hercegnő?-kérdezte.
-Semmi.-feleltem kicsit durcásan.
-Naaa!
Orrát az enyémhez érintette majd nem sokkal később megcsókolt. A testemet melegség járta át. Elhúzódott tőllem és megkérdezte:
-Hogy vagy?
-Mostmár jobban.
Magamhoz húztam. Soha nem akartam hogy vége legyen. Azt akartam hogy örökké tartson. De Pumilio törte meg a csendet.
-Khmmmm... Azt hiszem fiam ideje menned! Neked pedig tűnés takarítani!
Peter leszállt rólam és morcosan beült a kocsijába. Én is elindultam felfelé de Pumilio megállított.
-Tudod-e hogy nem csípem a vegyes szerelmet?
-Mit érdekli az magát? Nem önnel smároltam...
-Itt nekem mint igazgatónak az a feladatom hogy minden diákot megvédjek, ebbe te is bele tartozol ha tetszik ha nem.
-Ch...
Nem értem... Már megint... Elvégre nem feküdtünk le... áhhh... túl sok a probléma. Delia jött le a lépcsőn. Mire leért énnfelálltam és elindultam másmerre.
-Kam ne! Mondani szeretnék valamit... Csak nem itt...
-Miért nem?! Talán egy "bocsánat" rontaná az imidzsedet?
-Nem erről van szó...
-Akkor miről?!
-TERHES VAGYOK FOGD MÁR FÖL!
Ledöbbentem...
-Te...Te...

14.rész

Igazából nem újdonság nekem az emberekben való csalódás, de valahogy, mintha éreztem volna a sors pofonját.  Inkább terelek mert még nekiállok itt bőgni. Ma elmarad a tanítás mert egész nap a buli után takarítunk. Poharakat szedünk össze és hányásokat takarítunk fel... tudjátok az a fajta "még nem halálraítélt de letartóztatott bűnöző" munka. Már csak az hiányzott hogy mindenki narancssárga kezeslábasban virítson. Pumilio kezembe nyomott egy seprűt:
-Nesze gyerek fogd és állj neki takarítani!
Mi lelte azt a kedves öreg törpöt akit tegnap megismertem? Áh mindegy... biztos megvan neki. Nekiálltam takarítani egy hányástócsát és felvettem pár poharat meg sörösdobozt. Közben folyton tünedeztek el az emberek hiszen sokan töltötték be ma a 16-ot ami annyit jelent hogy menniük kell a covenes beavatásukba (lásd: A boszorkányok nem vesznek be mondenkit egy-egy covenbe, ezt próbákkal ki kell érdemelni). Én jövőre megyek. Delián és rajtam kívül csak pár alakkváltó és törpe maradt akik amúgy is lenéztek. Delia nem tudom miért a többiek pedig pusztán azért mert Lune vagyok. Miután végeztünk a takarítással felmentem a szobába. Delia ott ült, sírt és lapozgatta a Chanel magazinját. Levágódtam az ágyra erre ő elindult az ajtó felé. Épp nyomta volna le a kilincset de megszólaltam:
-Legalább áruld el hogy miért cseszel rám hogy kitaláljak valami allibit.
Becsapta az ajtót.
-Honnan veszed hogy rád haragszom? Más bajom nem lehet hmm? Csak te?! Miért gondolod hogy minden körülötted forog?-ordította.
-Folytasd!
-Mi lettél hirtelen?! Pszichiáter? Tudod a szüleimm sokat hordtak pszichológushoz mert azt hitték hülye vagyok aztán a doki mondot föl azért mert nem bírt velem! Te is illyen akarsz lenni he???? Ha igen sok sikert hozzá!
Delia a torkához kapott. Majd egy-két öklendezés kközepette egy nagy hányástócsát lövelt ki magából. Nem akarom részletezni a lényeg az hogy én takarítottam fel utána. Épp ki akartam vinni a felmosót a szobából amikor:
-Kami várj! Nem úgy go...
-Bocs mennem kell mert a végén még összeroppanok idegileg...

13.rész

Besétált. Gesztenyebarna hajával és majdnem fekete szemével nézett rám én pedig rá. Szívem úgy vert mintha meg akarna halni gyomromban pedig a minden szerelmes regényben emlegetett pillangók gyülekeztek. Felém indult. Mindenki megvető tekintettel nézett rá nekem viszont pont ez tetszett benne. Megállt előttem és lekért Delia-tól.
-Nembaj ha elrabolom egy számra?-kérdezte rózsaszín hajú barátnőmtől.
-Dehogy baj!-kacsintott rám.
Vigyorogva mentem a sráccal a parkett szélére majd a DJ egy rocky-s számot tett be. Megfogta a kezeimet és táncolni kezdett velem egy igazi 60-70-es évek beli rocky-t. Delia is talált magának új partnert de nem volt időm velük foglalkozni, túlságosan leragadtam a saját partneremnél.
-És mondd csak! Hogy hívnak?-kérdezte tőlem.
-Kami! És téged?
-Peter!
Egészen a buli végéig táncoltunk hol lassúra hol a legpörgősebb számok egyikére. Aztán észrevettem hogy Delia és a párja akivel szintén így tettek egyszer csak fellopóznak a szobánkba. Utánna akartam menni de Peter nem hagyott. Túlságosan szorosan tartott és őszintén, ha már nem enged, mi értelme lenne? Közelebb húzott magához majd átölelt. Én is így tettem. Gyengéden a nyaka köré fontam a karjaim és úgy táncoltunk Adele-Hello című számára. Úgy az utolsó 1 percnél fülembe súgta:
-Gyere!
-Mégis hova?-húzódtam el tőle,
-Csak gyere!
Kivezetett a buliból fel a lépcsőn egészen a folyosón lévő kanapéig.
-Ugye nem arra készülsz amire gondolok mert akkor én lépek!-jelentettem ki szerintem elég világosan.
-Nem! Láttam hogy nagyon álmos vagy így azt gondoltam keresek itt egy jó helyet neked.
Elpirultam. Hogy lehet valaki ennyire aranyos? Ebben biztos van egy bökkenő! Nem történhet ilyen pont velem! De mégis. Amíg én ezen gondolkoztam Peter nem törte a fejét semmin és közelebb húzott majd ajkait az enyémhez érintette. Édes volt nagyon is. Leültünk a kanapéra de nem akartunk megválni egymástól. Egyre hevesebb érzések tápláltak de tartottam magam ahogy ő is. Vigyázott rám. Megértette amit mondtam.
                    ~*~
Reggel arra ébredtem hogy Peterrel fekszek a kanapén. Senki semmi rosszra nem gondolhat hiszen minden ruhadarab rajtunk volt, kivéve a kalapom. Felültem a fekete bőrön majd Peter is felkelt utánam.
-Peter! El kell menned!
-Miért?
-Majd mindent megmagyarázok de most menj!
-Hát jó.-mondta kicsit értetlenül de nem dühösen. Kivezettem az ajtón majd bementem a Delia-val közös szobánkba. A barátnőm pityergett az ágyán hiányos öltözetben.
-Mi történt?
-HAGYJ MOST KAMI!
-Delia...
Ekkor felvett egy pólót majd kiment és dühösen bevágta az ajtót. Eltűnődtem azon hogy hogy mehet tönkre egy perc alatt minden?

Most nem rész!

Sziasztok!
Szeretném tudatni veletek hogy a blognak mostantól Facebook oldala is van!
Link:
https://www.facebook.com/Luna-707346499399337/
Itt nézhetitek meg az új részeket és itt kérdezhettek a blogról.
További boszorkányos (és főképp Lune-os) napot!

Kami ^^

Halloweeni ajándék 12.rész

-A Tanács említette hogy van itt egy Anlune kishölgy is ööö...- kezdte keresni a nevem a jegyzetei között- Kami no TAMASHI?
Nem! Ejtés mint: Tamasi! Erre ő... TAMASHI. Kedvem lett volna falba verni a fejem de túl messze álltam a faltól így nem tehettem.
-Nos minden esetre jöjjön ide!-folytatta az igazgató.
Elindultam Mr.Pumilio felé a nagy diáksereg pedig utat nyitott előttem. Mikor odaértem megfordultam hogy szemben álljak a tömeggel szememmel pedig azonnal Delia-t kezdtem kutatni. Pumilio megfogta a csuklómat majd mint a bajnokoknak szokás felemelte a kezemet. Egy gond volt csak. 10-20 centivel alacsonyabb termetű emberről beszélünk mint én pedig a magam 165 centijével nem vagyok egy langaléta ember. Hogy a tanár örüljön kinyújtotam  a kezem és mindenki röhögni és tapsolni kezdett mint valami kabaré show-ban.
-Visszamehetsz!-utasította.
-A mágiatörténelem órákat is én veszem át mivel Mr.Fitzpatrick felmondott. Ezentúl bevezetem a lágy hangú száncsengő használatát órák és étkezés előtt. Ezennel minden szülőt szívesen várunk hétvégente délutánonként. Most pedig menjetek órára kivéve Ms.TAMASHIT. Ő jöjjön az irodámba.
Aggódva néztem Deliara aki ugyanolyan aggódó szemekkel nézett vissza rám. Elindultam az igazgatói felé és beléptem az ajtón. A szoba rengeteget változott mióta utoljára láttam. Mindenhol futónövények a falon és a macskatalpas kárpit is skót-kockás lett. Az igazgatói asztal egy katedrán állt és zöld szőnyeg fedte a padlót. A parketta szép mahagóniból volt és volt egy üst is a sarokban.
-Gondolom rájöttél miről szereznénk beszélgetni. A Tanács nem ró neked büntetést a körülményeket elnézve viszont tudnod kell hogy a Luneok száma a világon egyre csökken főképp az Anluneoké így muszály védelmet kiszabnunk rád...
-Már megbocsásson de nekem itt van Nox!-vágtam a szavába.
-Ki az a Nox?
Eldúdoltam egy dallamot amivel Noxot fogom hívni majd az alkaromon ülve megjelent.
-Ő Nox.
-Elég vézna és kicsi jószág...-Nox felkárogott- Minden esetre elrendelek egy sárkányt neked a Tanácsnál. Shandow a neve, egy kezesbárány de jól öl. Még kölyök, hamar megszok téged.
-Nekem nem kell más csak Nox!
-Már mindegy... Esmeralda, a jelenlegi Legfőbb jóváhagyta az engedélyt így mostantól Shandow a tiéd. Noxnak pedig rendeltem egy állványt hogy azon ülhessen és itt maradhasson veled éjjel nappal. Shandow csak akkor jelenik meg ha hívod tehát nem lesz láb alatt. A hívószava az Auxilium.
-Köszönöm.
-Most menj! Pihenned kell! Felmentelek az óráidról hogy tudj aludni. Holnap ünnep tehát még ruhát is varrnod kell.
-Igazából már kitaláltam miben megyek és a sminket is begyakoroltam. A ruhához megvannak a szabásminták és kilakkoztam a kedvenc cipőmet.
-Értem. Ettől függetlenül fáradt vagy szóval menj!
-Maga honnan tudja Mr.Pumilio?
-Csak Mr.Rem Ms.TAMASHI!
-Csak Ms.Tamashi (Tamasi) Mr.Rem.-mosolyodtam el.

                     ~*~

Másnap reggel egy próbababával a ágyam mellett ébredtem. Tudjátok nem az olcsó műanyag fajtával hanem azzal aminek se feje se keze se lába, fa talpa van a testébe pedig úgy szurkálhatod a tűt ahogy jól esik. Most is volt egy beleszúrva. Egy cetlit rögzített a kulcs csont helyén.
"Ms.Tamashi!
Ha jól tudom önt senki nem húzta a Halloweeni ajándékozáson így bátorkodtam megvenni ezt önnek. Tudom hogy ilyenre vágyott egy ideje... Könnyű a gondolataiban olvasni."
Ennek örömére már is dolgozni kezdtem a ruhán hogy minden tökéletes legyen. Egyszerű fehér pólót varrtam egy fekete tulipánszoknyával amihez felvettem a nagyi régi kötött vállkendőjét és egy kalapot ami alá betűrtem a hajam és csak két tincset hagytam meg elöl. A sminkemet fehetére és lilára csináltam és egy erős lila rúzzsal koronáztam. Felhúztam egy sötétszürke combzoknit és a kedvenc japán lakkcipőmet majd lementem az ebédlőbe ami azóta bálteremnek lett kialakítva. Papírlámpások mindenütt és gyertyák világították meg a sötétet. Úgy tudom ez az egész környék egyetlen Halloweeni bulija így emberektől kezdve a démonokig minden fajta lényt várunk. Megkerestem Delia-t és vele buliztam a parketten. Egyszer csak odapillantottam az ajtóra hogy ki jött. Gyönyör járta át a testemet. Ő jött be...

11.rész

Már indítottam a pengét de pont a gyomrom előtt lebénult a kezem. Nem tudtam mozgatni. Joseph... Csakis ő tehette. Akadozva ugyan a hátán tátongó sebtől ,amit Nox hagyott ajándékul neki, de felállt és tovább harcolt. Vagyis pontosabban sétált felém én pedig addigra teljesen lebénultam. Kivette a kezemből a kaszát de tudta hogy nem ölhet meg hisz akkor ő is meghal.
-Mi a gond Joseph?! Talán csak nem tehetetlenek vagyunk kissé?!
-Fogd be ribanc gondolkozom!-mondta enyhe akcentussal a hangjában.
-És mégis min gondolkozol? Hogy hogyan ölj meg? Tudod az nem fog menni! Meghalsz mielőtt végeznél velem szivi!
Kijátszottam! Ellen kell állnom ennek a bűbájnak. Az ónix segít. "Gondolj az ónixra! Érezd hogy hatása átjárja a tested! Érezd hogy az ereidben megfagyott vér felmelegszik majd egyre forróbb lesz!" szólt egy hang.
-Érzem!- mondtam ki hangosan.
Megmozdítottam az alkarom. A bénulás mint az üveg, úgy tört darabokra. Joseph hátrálni kezdett. Elindultam felé. Egyre csak lépett hátra majd testével védte az igazgatónőt. Aztán értetlenség ült az arcára.
-Tudod mit? Kössünk alkut! Itt van Marieann... Ő kell neked nem? Akkor odaadom ha cserébe meghagyod az életem!
-Bolond! Így is és úgy is megkapom Marguitte-t! Ha megöllek az enyém lesz, és ha nem öllek akkor is! De mivel nem kell szolga, Nox is pont elég nekem, nem tehetek mást.
Josephnek alig volt ideje gondolkodni mert miután kimondtam a szavakat már a kezembe röpítettem a kaszámat és gyomorszájon döftem magam. Furcsamód csiklandós érzés volt. Kihúztam a kasza pengéjét amin fekete vér csörgedezett. Nem az enyém, Joseph-é. Az én testemből nem folyt vér. Joseph utolsó életjelei hangoztak el. Hörgés, némi ordítás.
-Joseph! Mi történik? Joseph! Joseph!- sikította az igazgatónő.
-Tudja... Joseph nem fog válaszolni többé... Vagy mégis? Gondolom az ön elve az hogyha úgyis a pokolra kerülünk csináljuk jól, na már most... Szeretném hogy az ön és Joseph között létrejött hűtlen szerelem örökké tartson éppen ezért...- miközben beszéltem egyre közelebb mentem Marguitte-hez majd a fülébe súgtam- Meghal!
Lelöktem a nőt és a "szerelme" vérétől mocskos kaszát Marieann B. Marguitte testébe szúrtam.
-Milyen szomorú halál...- mondtam enyhe szarkazmussal a hangomban.
- Nox!-intettem a hollónak hogy telepedjen le az alkaromon.
A kaszám eltűnt a csata után. Majd újra megjelenik ha szükség lesz rá. Felmentem a felső emeletre. Mintha mi se történt volna úgy folytak az események. A lenti palórol eltűnt a vér így már csak Nox bizonyította hogy valami történt. Benyitottam a 707a szobába ahol Delia úgy várt mint a messiást. Az addig az ajtó előtt kuporgó lány most felpattant és a nyakamba ugrott.
-Úr isten! Mi történt? Rendben vagy?-hadarta.
-Ezt én is kérdezhetném tőlled. Tudod öt napig voltál kómában! Azóta annyi mindenről lemaradtál!
-Például?
Megszólalt az órákat jelző kis száncsengő. Most nem egy órát jelzett mert szaggatottan szólt. Mindenki lecsődült az alsó szintre ahol egy tömzsi kövér szemüveges alak állt. Feje tetején már nem volt haj a körülötte lévő területen viszont annál inkább. Szemüvege lóhere alakú volt és stabilan csücsült gazdája hatalmas orrán.
-Üdv diákok! Azt kell mondjam Mrs. Marguitte nyugállományba vonult így én veszem át az irányítást itt a Moon akadémiában. A nevem Remus el Pumilio. És félig törpe vagyok.

10.rész

Gyorsan előkaptam  a kaszámat ami seperc alatt a kétszeresére nőtt.Kényelmes, stabil pózba álltam várva hogy a tündérgárda majd nekem jön, de meg sem moccantak. Nem kezdtem el futni feléjük... Az statisztikailag a biztos halálhoz vezetne. Ők csak állnak. Az egyik tündér Mrs.Margutte-hez fordul és bomló kezével eltakarva száját az igazgatónő fülébe súgott valamit.
-NEM!!!-ordított fel hisztérikusan.
Muszáj megölnöm! De Joseph-et nem fogom tudni elpusztítani! A Tanácsnak kell! Az igazgatónő előre sétál körülbelül közém és a serege közé.
-Nem fogunk bántani gyermekem! Hisz oly sokra vihetnéd ha a tanítványom lennél! Megtanulnád az összes tiltott mágiát és a leghatásosabb öléstípusokat, ezenfelül pedig nekem adnád a véred ami segítene abban hogy én legyek  a Legfőbb! Ha pedig nem... Akkor kicsit megölünk. Nyugi! Gyors lesz és a barátnőd mellé temetünk majd.-vigyorodott el.
-Remélem tudja kivel áll szemben!
-Egy taknyos kis Anlune-nal mi mással?
-Corvus corvum nigrum so! Penna umbra calorem firgus! Sorror vocans servire, tueri. Si quaeras exterminari!-mondtam közben jobb kezem bal vállamra tettem, bal kezem pedig jobb vállamra. Szemem becsuktam és hirtelen kinyitottam. Bal karomon egy ónixholdas karperec jelent meg. A Szövetség jele egy állattal, egy állattal aki követ holtig és azon túl. Heves károgás hallatszott. A halál madarának gyönyörű éneke. Egy holló repült be az ajtón és megcélozta az igazgatónő szemeit. Pár pillanat múlva karmában hozta nekem a fehér golyókat. Mrs.Marguitte-nak alig volt ideje sikítani is. Ez a kék szemű holló ereje.
-Mit tettél Marieann-nel? Ezért megfizetsz!- hősködött Joseph.
Felém futott de a tündérek még mindig nem mozdultak. Mire a komornyik ideért én már magam elé tartottam a kaszámat és suhintottam. Eközben a hollóm megette Marguitte szemeit és szapora károgásba kezdett. Nem beszélt mégis értem mit akart mondani. Vágjam még Josephet majd a fekete vért csorgassam az ónixholdra, azt is vágam meg majd egy-egy cseppet folyassak a számba és a szemembe aztán szúrjam hasba magam. Mindenesetre megpróbálom. Őrültségnek hangzik, de mit tanul az ember a mesékből ha nem azt hogy a legnagyobb őrültség néha lehetséges. Suhintottam a kaszával de Joseph kikerülte és tovább futott felém. Alulra céloztam a vádlija felé de még mindig semmi. A kasza nyelét magam elé nyújtottam hogy Joseph kardja ne találjon el de amíg én pancserkedtem addig a hollóm ,akit időközben Noxnak neveztem el, a hátába mélyesztette csőrét. A fekete csőrből fekete folyadék csöpög. Feltartottam a bal kezem hogy Nox röptében rá tudja csöppenteni a folyadékot a holdra. Nem haboztam sokat, megkarcoltam a kaszával a medált majd szemembe és számba egymás után egy-egy cseppet folyattam. Magam felé tartottam a kaszát.
-Most vagy soha...