Halloweeni ajándék 12.rész

-A Tanács említette hogy van itt egy Anlune kishölgy is ööö...- kezdte keresni a nevem a jegyzetei között- Kami no TAMASHI?
Nem! Ejtés mint: Tamasi! Erre ő... TAMASHI. Kedvem lett volna falba verni a fejem de túl messze álltam a faltól így nem tehettem.
-Nos minden esetre jöjjön ide!-folytatta az igazgató.
Elindultam Mr.Pumilio felé a nagy diáksereg pedig utat nyitott előttem. Mikor odaértem megfordultam hogy szemben álljak a tömeggel szememmel pedig azonnal Delia-t kezdtem kutatni. Pumilio megfogta a csuklómat majd mint a bajnokoknak szokás felemelte a kezemet. Egy gond volt csak. 10-20 centivel alacsonyabb termetű emberről beszélünk mint én pedig a magam 165 centijével nem vagyok egy langaléta ember. Hogy a tanár örüljön kinyújtotam  a kezem és mindenki röhögni és tapsolni kezdett mint valami kabaré show-ban.
-Visszamehetsz!-utasította.
-A mágiatörténelem órákat is én veszem át mivel Mr.Fitzpatrick felmondott. Ezentúl bevezetem a lágy hangú száncsengő használatát órák és étkezés előtt. Ezennel minden szülőt szívesen várunk hétvégente délutánonként. Most pedig menjetek órára kivéve Ms.TAMASHIT. Ő jöjjön az irodámba.
Aggódva néztem Deliara aki ugyanolyan aggódó szemekkel nézett vissza rám. Elindultam az igazgatói felé és beléptem az ajtón. A szoba rengeteget változott mióta utoljára láttam. Mindenhol futónövények a falon és a macskatalpas kárpit is skót-kockás lett. Az igazgatói asztal egy katedrán állt és zöld szőnyeg fedte a padlót. A parketta szép mahagóniból volt és volt egy üst is a sarokban.
-Gondolom rájöttél miről szereznénk beszélgetni. A Tanács nem ró neked büntetést a körülményeket elnézve viszont tudnod kell hogy a Luneok száma a világon egyre csökken főképp az Anluneoké így muszály védelmet kiszabnunk rád...
-Már megbocsásson de nekem itt van Nox!-vágtam a szavába.
-Ki az a Nox?
Eldúdoltam egy dallamot amivel Noxot fogom hívni majd az alkaromon ülve megjelent.
-Ő Nox.
-Elég vézna és kicsi jószág...-Nox felkárogott- Minden esetre elrendelek egy sárkányt neked a Tanácsnál. Shandow a neve, egy kezesbárány de jól öl. Még kölyök, hamar megszok téged.
-Nekem nem kell más csak Nox!
-Már mindegy... Esmeralda, a jelenlegi Legfőbb jóváhagyta az engedélyt így mostantól Shandow a tiéd. Noxnak pedig rendeltem egy állványt hogy azon ülhessen és itt maradhasson veled éjjel nappal. Shandow csak akkor jelenik meg ha hívod tehát nem lesz láb alatt. A hívószava az Auxilium.
-Köszönöm.
-Most menj! Pihenned kell! Felmentelek az óráidról hogy tudj aludni. Holnap ünnep tehát még ruhát is varrnod kell.
-Igazából már kitaláltam miben megyek és a sminket is begyakoroltam. A ruhához megvannak a szabásminták és kilakkoztam a kedvenc cipőmet.
-Értem. Ettől függetlenül fáradt vagy szóval menj!
-Maga honnan tudja Mr.Pumilio?
-Csak Mr.Rem Ms.TAMASHI!
-Csak Ms.Tamashi (Tamasi) Mr.Rem.-mosolyodtam el.

                     ~*~

Másnap reggel egy próbababával a ágyam mellett ébredtem. Tudjátok nem az olcsó műanyag fajtával hanem azzal aminek se feje se keze se lába, fa talpa van a testébe pedig úgy szurkálhatod a tűt ahogy jól esik. Most is volt egy beleszúrva. Egy cetlit rögzített a kulcs csont helyén.
"Ms.Tamashi!
Ha jól tudom önt senki nem húzta a Halloweeni ajándékozáson így bátorkodtam megvenni ezt önnek. Tudom hogy ilyenre vágyott egy ideje... Könnyű a gondolataiban olvasni."
Ennek örömére már is dolgozni kezdtem a ruhán hogy minden tökéletes legyen. Egyszerű fehér pólót varrtam egy fekete tulipánszoknyával amihez felvettem a nagyi régi kötött vállkendőjét és egy kalapot ami alá betűrtem a hajam és csak két tincset hagytam meg elöl. A sminkemet fehetére és lilára csináltam és egy erős lila rúzzsal koronáztam. Felhúztam egy sötétszürke combzoknit és a kedvenc japán lakkcipőmet majd lementem az ebédlőbe ami azóta bálteremnek lett kialakítva. Papírlámpások mindenütt és gyertyák világították meg a sötétet. Úgy tudom ez az egész környék egyetlen Halloweeni bulija így emberektől kezdve a démonokig minden fajta lényt várunk. Megkerestem Delia-t és vele buliztam a parketten. Egyszer csak odapillantottam az ajtóra hogy ki jött. Gyönyör járta át a testemet. Ő jött be...

11.rész

Már indítottam a pengét de pont a gyomrom előtt lebénult a kezem. Nem tudtam mozgatni. Joseph... Csakis ő tehette. Akadozva ugyan a hátán tátongó sebtől ,amit Nox hagyott ajándékul neki, de felállt és tovább harcolt. Vagyis pontosabban sétált felém én pedig addigra teljesen lebénultam. Kivette a kezemből a kaszát de tudta hogy nem ölhet meg hisz akkor ő is meghal.
-Mi a gond Joseph?! Talán csak nem tehetetlenek vagyunk kissé?!
-Fogd be ribanc gondolkozom!-mondta enyhe akcentussal a hangjában.
-És mégis min gondolkozol? Hogy hogyan ölj meg? Tudod az nem fog menni! Meghalsz mielőtt végeznél velem szivi!
Kijátszottam! Ellen kell állnom ennek a bűbájnak. Az ónix segít. "Gondolj az ónixra! Érezd hogy hatása átjárja a tested! Érezd hogy az ereidben megfagyott vér felmelegszik majd egyre forróbb lesz!" szólt egy hang.
-Érzem!- mondtam ki hangosan.
Megmozdítottam az alkarom. A bénulás mint az üveg, úgy tört darabokra. Joseph hátrálni kezdett. Elindultam felé. Egyre csak lépett hátra majd testével védte az igazgatónőt. Aztán értetlenség ült az arcára.
-Tudod mit? Kössünk alkut! Itt van Marieann... Ő kell neked nem? Akkor odaadom ha cserébe meghagyod az életem!
-Bolond! Így is és úgy is megkapom Marguitte-t! Ha megöllek az enyém lesz, és ha nem öllek akkor is! De mivel nem kell szolga, Nox is pont elég nekem, nem tehetek mást.
Josephnek alig volt ideje gondolkodni mert miután kimondtam a szavakat már a kezembe röpítettem a kaszámat és gyomorszájon döftem magam. Furcsamód csiklandós érzés volt. Kihúztam a kasza pengéjét amin fekete vér csörgedezett. Nem az enyém, Joseph-é. Az én testemből nem folyt vér. Joseph utolsó életjelei hangoztak el. Hörgés, némi ordítás.
-Joseph! Mi történik? Joseph! Joseph!- sikította az igazgatónő.
-Tudja... Joseph nem fog válaszolni többé... Vagy mégis? Gondolom az ön elve az hogyha úgyis a pokolra kerülünk csináljuk jól, na már most... Szeretném hogy az ön és Joseph között létrejött hűtlen szerelem örökké tartson éppen ezért...- miközben beszéltem egyre közelebb mentem Marguitte-hez majd a fülébe súgtam- Meghal!
Lelöktem a nőt és a "szerelme" vérétől mocskos kaszát Marieann B. Marguitte testébe szúrtam.
-Milyen szomorú halál...- mondtam enyhe szarkazmussal a hangomban.
- Nox!-intettem a hollónak hogy telepedjen le az alkaromon.
A kaszám eltűnt a csata után. Majd újra megjelenik ha szükség lesz rá. Felmentem a felső emeletre. Mintha mi se történt volna úgy folytak az események. A lenti palórol eltűnt a vér így már csak Nox bizonyította hogy valami történt. Benyitottam a 707a szobába ahol Delia úgy várt mint a messiást. Az addig az ajtó előtt kuporgó lány most felpattant és a nyakamba ugrott.
-Úr isten! Mi történt? Rendben vagy?-hadarta.
-Ezt én is kérdezhetném tőlled. Tudod öt napig voltál kómában! Azóta annyi mindenről lemaradtál!
-Például?
Megszólalt az órákat jelző kis száncsengő. Most nem egy órát jelzett mert szaggatottan szólt. Mindenki lecsődült az alsó szintre ahol egy tömzsi kövér szemüveges alak állt. Feje tetején már nem volt haj a körülötte lévő területen viszont annál inkább. Szemüvege lóhere alakú volt és stabilan csücsült gazdája hatalmas orrán.
-Üdv diákok! Azt kell mondjam Mrs. Marguitte nyugállományba vonult így én veszem át az irányítást itt a Moon akadémiában. A nevem Remus el Pumilio. És félig törpe vagyok.

10.rész

Gyorsan előkaptam  a kaszámat ami seperc alatt a kétszeresére nőtt.Kényelmes, stabil pózba álltam várva hogy a tündérgárda majd nekem jön, de meg sem moccantak. Nem kezdtem el futni feléjük... Az statisztikailag a biztos halálhoz vezetne. Ők csak állnak. Az egyik tündér Mrs.Margutte-hez fordul és bomló kezével eltakarva száját az igazgatónő fülébe súgott valamit.
-NEM!!!-ordított fel hisztérikusan.
Muszáj megölnöm! De Joseph-et nem fogom tudni elpusztítani! A Tanácsnak kell! Az igazgatónő előre sétál körülbelül közém és a serege közé.
-Nem fogunk bántani gyermekem! Hisz oly sokra vihetnéd ha a tanítványom lennél! Megtanulnád az összes tiltott mágiát és a leghatásosabb öléstípusokat, ezenfelül pedig nekem adnád a véred ami segítene abban hogy én legyek  a Legfőbb! Ha pedig nem... Akkor kicsit megölünk. Nyugi! Gyors lesz és a barátnőd mellé temetünk majd.-vigyorodott el.
-Remélem tudja kivel áll szemben!
-Egy taknyos kis Anlune-nal mi mással?
-Corvus corvum nigrum so! Penna umbra calorem firgus! Sorror vocans servire, tueri. Si quaeras exterminari!-mondtam közben jobb kezem bal vállamra tettem, bal kezem pedig jobb vállamra. Szemem becsuktam és hirtelen kinyitottam. Bal karomon egy ónixholdas karperec jelent meg. A Szövetség jele egy állattal, egy állattal aki követ holtig és azon túl. Heves károgás hallatszott. A halál madarának gyönyörű éneke. Egy holló repült be az ajtón és megcélozta az igazgatónő szemeit. Pár pillanat múlva karmában hozta nekem a fehér golyókat. Mrs.Marguitte-nak alig volt ideje sikítani is. Ez a kék szemű holló ereje.
-Mit tettél Marieann-nel? Ezért megfizetsz!- hősködött Joseph.
Felém futott de a tündérek még mindig nem mozdultak. Mire a komornyik ideért én már magam elé tartottam a kaszámat és suhintottam. Eközben a hollóm megette Marguitte szemeit és szapora károgásba kezdett. Nem beszélt mégis értem mit akart mondani. Vágjam még Josephet majd a fekete vért csorgassam az ónixholdra, azt is vágam meg majd egy-egy cseppet folyassak a számba és a szemembe aztán szúrjam hasba magam. Mindenesetre megpróbálom. Őrültségnek hangzik, de mit tanul az ember a mesékből ha nem azt hogy a legnagyobb őrültség néha lehetséges. Suhintottam a kaszával de Joseph kikerülte és tovább futott felém. Alulra céloztam a vádlija felé de még mindig semmi. A kasza nyelét magam elé nyújtottam hogy Joseph kardja ne találjon el de amíg én pancserkedtem addig a hollóm ,akit időközben Noxnak neveztem el, a hátába mélyesztette csőrét. A fekete csőrből fekete folyadék csöpög. Feltartottam a bal kezem hogy Nox röptében rá tudja csöppenteni a folyadékot a holdra. Nem haboztam sokat, megkarcoltam a kaszával a medált majd szemembe és számba egymás után egy-egy cseppet folyattam. Magam felé tartottam a kaszát.
-Most vagy soha...

9.rész

-Ma azt vesszük át hogy hogy alakultak ki a boszorkányok, az élő voodoo babák és például a démonok.
 Miközben Joseph sorolta ezeket erősen megnyomta a Démonok szót. Mintha jelezni akarna. de képtelenség hogy segítene... Ki kell derítenem hogy mit tervez!

 ~óra után~

 Delia még mindig alszik. A folyosó feltakarítása vár rám most. Kezdem a bal oldali résztől. A takarítónő tök kedves volt, egy olyan seprű/felmosót adott aminek egy nyele van de középtájt kettéválik és jobb oldalon partvisban bal oldalon pedig felmosóban végződik.egész könnyű vele a dolgom mert miután felsöpörtem egyből fel is moshattam. Egy-két óra múlva végeztem is az egésszel aztán kidőltem az ágyon. El akartam aludni de az igazgatónő hangját hallottam:
-Kami! Kami! Kelj fel! El kell jönnöd a Ravens street-re és a saroknál állj meg! Ott találkozunk!
Körülnéztem de senkit nem láttam. Minden esetre csomagolni kezdtem. Ónixtőr és az elmaradhatatlan kaszám amit most lekicsinyítettem hogy beleférjen a táskába. A Ravens street tele van leomlott házakkal és kivert ablakokat amiket mellesleg nagyon szeretek. Egy kihalt régi parkocska is van... pont a sarkon. Ahogy a hang mondta megálltam ott és várni kezdtem. Senki. Egy lélek se. Háromnegyed óra után visszamentem a Moon akadémiába ahol már az igazgatónő állt kezetfogva Joseph-fel.
-Áh Kamiko! Had mutassam be Joseph Fitzpatrickot aki a Mágiatörténelem órádat fogja tartani.
 -Igen. Volt szerencsénk megismerni egymást!-mondtam. még nem árulom el neki hogy majdnem sikerült megölnöm a kis csatlósát... ráér az mikor beszéltem vele a könyvről- Ms. Marguitte! Beszélhetnénk négy szem közt?
-Persze! Joseph!-bólintott a "tanár" felé de mikor az megfordult láttam hogy az igazgatónő valamit a fülébe súg.-Nos?
 -Tudom hogy ön tüntette el a könyvből a Lune-okról szóló részt! Varázslattal nem mással! Ezért utazott San-Franciskóba ahol a Tanács van és ezért fogadta fel Joseph-et mint inast! Összeállt a kép csak az ön szájából szeretném hallani.
-Hát rájöttél.
-De miért tette?
-Érted! Joseph a segítőd lett volna amíg meg nem "ölted".
 -És miért hazudott nekem arról hogy mi is?
 -Miért? Hazudott?
 -Igen! Ő nem ember!
 -És nem varázsoltam ki semmit a könyvedből! Nézd csak meg!-terelte a szót Marguitte. Elővettem a könyvet a táskámból és kinyitottam a Lune című fejezetnél. Ám észrevettem hogy eddig mindig a Démonok című fejezet volt előtte ami előtt pedig a Tündérek, de most csak a tündéres fejezetet látom.
 -A "Démonok" című fejezet eltűnt!-ám mikor felnéztem már itt volt Joseph egy kész tündérgárdával és az igazgatónővel felfegyverkezve. -Meglepetés!

8.fejezet

Még mindig elég fura hogy van egy Joseph nevű komornyikom. Delia kiütve az igazgatónő pedig valahol San Franciskó környékén. Nem látszik rajtam de ha tehetem már rég öngyilkos hajlamokat hajtok végre. -Baj van Kami-sama? Hát mégis látszik... -Nincs. Most mit tegyek? Nulla magánélet. -Joseph!-szólítottam meg az eddig nekem háttal lévő inast. Kezembe vettem az én "metafórámat" (lásd Csillagainkban a hiba c. film) ami egy borotvapenge majd suhintottam egyet Joseph nyakán. Így a kötődés amit valószínűleg az igazgatónő intézett el megszakadt. A pengét megtisztítva elteszem és eltakarítom a hullát a vért pedig vécépapírral és egy kis vízzel felmosom. Hajnali 3-kor még senki nincs ébren így viszonylag könnyű a dolgom. Az első óra 7:45-kor kezdődik. Ha kihagyom a reggelit majdnem 4 órám lesz alvásra. Most másra sem vágyok jobban. Rohanok a szobámba mintha mi se történt volna. ~*~ Felkelek majd ránézek az órára. 9:35... -MIASZENTJÓISTEN?-fakadt ki belbelőllem a költői kérdés de nem vártam sokat. Kikaptam a szekrényből egy bézs színű inget és egy skót-kockás tipikus "diáklány" szoknyát. Felhúztam egy barna combzoknit és a kedvenc japán, lakkos cipőmet majd egy kendőt kötöttem a nyakamba. A hajamat összefogtam úgy hogy a tincseim elöl kimaradjanak és felkaptam a szemüvegem meg a Törikönyvem. Kíváncsi vagyok vajon kirúgták-e azt a vén perverz tanárt. Futottam a lépcsőn és benyitottam az óra közepébe. A tábla előtt nem Mr.Getchill állt hanem... -Joseph?!-ordítottam fel. -Önnek Mr.Fitzpatrick hölgyem! Az osztály nagy szemekkel nézett rám én pedig úgy mintha mi se történt volna, leültem a helyemre. Hogy lehet hogy Joseph itt van? Ha tényleg ember volt... Most biztos hogy a föld alatt van. De akkor ki ez az alak?