Igazából nem újdonság nekem az emberekben való csalódás, de valahogy, mintha éreztem volna a sors pofonját. Inkább terelek mert még nekiállok itt bőgni. Ma elmarad a tanítás mert egész nap a buli után takarítunk. Poharakat szedünk össze és hányásokat takarítunk fel... tudjátok az a fajta "még nem halálraítélt de letartóztatott bűnöző" munka. Már csak az hiányzott hogy mindenki narancssárga kezeslábasban virítson. Pumilio kezembe nyomott egy seprűt:
-Nesze gyerek fogd és állj neki takarítani!
Mi lelte azt a kedves öreg törpöt akit tegnap megismertem? Áh mindegy... biztos megvan neki. Nekiálltam takarítani egy hányástócsát és felvettem pár poharat meg sörösdobozt. Közben folyton tünedeztek el az emberek hiszen sokan töltötték be ma a 16-ot ami annyit jelent hogy menniük kell a covenes beavatásukba (lásd: A boszorkányok nem vesznek be mondenkit egy-egy covenbe, ezt próbákkal ki kell érdemelni). Én jövőre megyek. Delián és rajtam kívül csak pár alakkváltó és törpe maradt akik amúgy is lenéztek. Delia nem tudom miért a többiek pedig pusztán azért mert Lune vagyok. Miután végeztünk a takarítással felmentem a szobába. Delia ott ült, sírt és lapozgatta a Chanel magazinját. Levágódtam az ágyra erre ő elindult az ajtó felé. Épp nyomta volna le a kilincset de megszólaltam:
-Legalább áruld el hogy miért cseszel rám hogy kitaláljak valami allibit.
Becsapta az ajtót.
-Honnan veszed hogy rád haragszom? Más bajom nem lehet hmm? Csak te?! Miért gondolod hogy minden körülötted forog?-ordította.
-Folytasd!
-Mi lettél hirtelen?! Pszichiáter? Tudod a szüleimm sokat hordtak pszichológushoz mert azt hitték hülye vagyok aztán a doki mondot föl azért mert nem bírt velem! Te is illyen akarsz lenni he???? Ha igen sok sikert hozzá!
Delia a torkához kapott. Majd egy-két öklendezés kközepette egy nagy hányástócsát lövelt ki magából. Nem akarom részletezni a lényeg az hogy én takarítottam fel utána. Épp ki akartam vinni a felmosót a szobából amikor:
-Kami várj! Nem úgy go...
-Bocs mennem kell mert a végén még összeroppanok idegileg...
