4.rész

-Nem érdekel a hülye könyv! Csak gyere már!
-Nem! Nekem kell az a könyv! Nem megyek el nélküle! Gerald Gadner amúgy is a kedvenc emberi íróm. Ez pedig egy elveszett könyv tőle!
-De...
-Nem! Muszáj megtalálnom!
Delia nem erőszakoskodott tovább hanem inkább segített keresni. Két órát kerestük és tényleg mindenhol! Aztán én is úgy voltam vele hogy: "oké! kicseszettül érdekel hogy mi a szar van abban a könyvben ami egy tündért is érdekel de nem ér annyit hogy aztán büntetést kapjak mert már így is két órámról lógtam el". Kimentünk a könyvtárból, de pechünkre összetalálkoztunk Mrs.Marguitte-tal.
-Szép napot hölgyek! Hallottam két tanárutól hogy nem jelentek meg az órán. Mégis miért történt ez?
-Nos tudja igazgatónő...-kezdte mondatát Delia.
-Az történt hogy...-Magyarázkodtam én is.
-Tudja az történt hogy tanultunk órára és jött egy fekete csuklyás alak aki leütötte Kamit de nézze semmi baja-itt megállt a hadarással Delia majd megforgatta a fejemet.
-Aztán negyed óráig kómában voltam majd amit ki akartam venni könyvet eltűnt.-fejeztem be a hadarást.
-Értem. Ez esetben nem értesítjük a szüleiteket rossz magaviseletről ám a büntetés jár! Egy óra órák utáni bennmaradás.
Úgy gondoltam nem jó ötlet "jaaaj"-ozni meg "nemááár"-ozni mivel így is fel lettek volna hívva anyuék és ezt elengedte az igazgatónő szóvaaal...ja. Elindultunk a lépcsőn fölfelé a szobánkhoz Delia-val. Csak a tankönyvekért mentünk mivel következett a bájitaltanóra. Mrs.Rubens nagyon kedves pufók boszorkánynak tűnt amíg elő nem vette a vonalzóját és nem ütött rá a kezemre egy hatalmasat vele. Úgy voltam vele hogy egyszer belefér, és ha nem rontom el többet a bájitalt akkor nem kapok még egy "ütőst" ahogy Mrs.Rubens hívja. Óra után vissza mentem a szobába ezúttal Delia nélkül és bújni kezdtem a Tiltott varázslatok órán használandó könyvet majd elkezdtem benne keresni... hát... a kereső bűbájt. Akármennyire is fáj... meg akarom találni a könyvet!
-Itt van!-mondtam.
-Mi van itt?-kérdezte az időközben beért Delia.
-Ööööö... Semmi!-becsuktam a könyvet otthagyva az ujjamat ahol a bűbáj volt.
-Az a Tiltott varázslatok könyv? Mit kerestél benne?
-Öööö...
-Jaj már Kami! Olyan átlátszó! A keresésbűbájt keresed hogy megtaláld Gerald Gardner elveszett könyvét.
-Ennyire pocsék vagyok hazugságból?
-Háromcsillagos egyes.
-Figyelj! Megtaláltam a bűbájt oké?! Amúgy meg te is kellesz hozzá. Látod? "Két boszorkány egymással szembe ül és kezüket megfogva kántálni kezdik: Inspice et fac quod desiderat anima mea soror!" Látod? Gyere! Végezzük el ma éjfélkor!
-Miért pont éjfélkor?
-Mert akkor kell! Nézd! "Fogyóhold éj közepén".
-Felőlem...-mondta fáradtan.
A nap végén selyem pizsamába bújva megkezdtük a szertartást.

3.rész

-Aztán bejött az igazgató és elvitte Mr.Getchill-t az irodájába.
-Biztos kirúgja!-nyugtatgatott Delia.
-De aztán mondta hogy "Te kis Anlune... visszakapod ezt még!" mire célzott ezzel? Én nem vagyok Anlune!
-Nyugi! Mrs. Marguitte biztos ad rá magyarázatot ha megkérdezzük őt vacsoránál. Akkor van a legjobb kedve.
-Amikor vacsora van?
-Nem! Amikor eszik.
-Megbeszéltük.-mondtam.
-Ééééés most! Tereljük el a gondolataidat!
-Menjünk le a könyvtárba!
-Minek?
-Utána akarok nézni az Anlune-oknak!-mondtam. Nem voltam benne biztos hogy a legjobb ötlet hisz inkább az épület felkutatásával kéne eltöltenem maroknyi időmet ám akkor lehet hogy belefutok a dühös és bosszút forraló Mr.Getchillbe amit minden szándékomban áll elkerülni. Delia nem szólt semmit csak levezetett a föld alatti szintre ahol egy vasrácsos ajtóval találtam szembe magam. Delia lenyomta a nyikorgó vaskilincset és kinyitotta az ajtót ami olyan hangot adott ki mintha egy bálna és egy oroszlán keresztezéséből létrejött macska szülne.
-Hmmm... thecik amit hallok!-mondtam Delia-nak.
-Szokd meg! Ha sokat kutakodsz elég gyakran hallod majd.
Beléptünk az ajtón és vagy 30-40 fapolcot láttam egymás háta mögött ami biztos nem 10 méteresek voltak hanem 20. Mindegyik polc tele régi poros dohos könyvvel amik csak arra vártak hogy elolvassam őket.
-Üdv a Moon akadémia könyvtárában!-mondta Delia- Azt mondom neked siess! A Lune-okról szóló rész az elzárt, 40. polcsornál van valahol a 10. méternél. Mi a védőköved?
-Holdkő. Miért?
-Az jó lesz! én nem mehetek veled mert az én kövem ametyst de ha eljutsz a 40. sorhoz akkor lesz egy négyzet belevésve egy körrel. tedd a kör közepére a holdkövet és tartsd ott amíg ki nem nyílik az ajtó.
-Rendben.
Futni kezdtem először csak az ajtón befelé majd megnéztem a polcra írt számot: 20. Mellette jobbra 19 és 18. Balra kezdtem futni de úgy tűnt a sornak soha nem lesz vége. Ám akkor
-Ez a... 39. polc. Már nincs messze!
Ám a sor hosszabbnak bizonyult mint gondoltam de 10 perc futás után megtaláltam a 40-es sort. Ahogy Delia mondta  ott volt egy négyzet menne egy körrel. Mögötte a sor indaszerű vasrácson túl volt amin nem volt zár. A nyakamhoz kaptam hogy levegyem a kövem, de rájöttem hogy a szobámban hagytam. Amúgy sem hordom sokat mivel reggel elfelejtem felvenni de... pont ma???? Pont ma kellett fent hagynom? Na mindegy... megpróbálom, hátha a kő helyett az ujjam is megteszi. a kör közepére tettem az ujjamat és nagy ragyogás következtében eltűnt a rács. A lépteim közel egy méteresek így futás közben számoltam. A tizediknél láttam egy táblát: L. De logikusan gondolkodva ABC sorrendben voltak a könyvek az U pedig a végén volt. Gyorsan kellett átfutnom a címeket mivel nem maradt sok időm és lépteket is hallottam.
-Lu...lu...lun...lune!!! "Többet a Lune-okról és azok alfajairól"!-olvastam fel a címet. egy vaskos barna könyv volt lapjai pedig már hullámosak voltak ami azt jelenti hogy egyszer elázott a könyv. Megnéztem az íróját: Gerald Gardner a boszorkányság egyetlen befogadott emberi tagja. De ő az embereknek csak azokat a könyveit adhatta ki amelyiket az akkori boszorkányok megengedtek neki. Ez biztos az elveszett feljegyzéseiből készült. Már egyre közelebbről hallottam a lépteket amik biztosan nem Delia-tól származtak fogtam a könyvet és futottam ahogy csak tudtam ám már közel az ajtóhoz egy csuklyás alakkal találkoztam. Az arcát nem láttam de leütött és nyomban elájultam. Álmomban ő is ott volt. Én olyan 4-5 éves lehettem.
-Gyere kicsi Anlune! Hoztam cukorkát!-mondta.
-Nem kell a te hülye cukorkád te szaros tündér!- leköptem és mikor arcát kezdte törölgetni leesett a csuklyája. A tündéreknek omladozó testük van és ezálltal kevés varázserejük. Sok tündér vadászik Anlune-okra hogy a vérüket megíva erőre tegyenek szert. Ám a tündérek sosem vétik el a célpontot. Emlékszem aznap anyám rám adta a kövemet. Tehát igaz... Anlune vagyok. A távolból hallottam Delia hangját:
-Segítsééég! Kami! Figyelj! Fel kell kelned! Nem halhatsz meg!
-De! Azt kéne!-feleltem.
-Úristen!Ne ijessz így rám többet!
-Bocs! Pont nálam volt a könyv... Várjunk! Hol a könyv???
-Kit érdekel a kibaszott könyv?
-Csezd meg! Emlékszem hogy a könyv a kezemben volt! Aztán jött egy csuklyás tündér és leütött!
-Lehet hogy csak simán elájultál!
-Lehet de akkor hol a könyv?

2.rész

Lementem a teremhez vezető lépcsőn és egy öreg, már-már korhadó ajzóval találtam szembe magam.
"hát... kezdjük" gondoltam majd beléptem az ajtón ahol 40 diák hátát pillantottam meg először majd egy emberként hátrafordultak és annak a 80 szempárnak a nézését álltam vagy 10 percig aztán a tanár (Mr. Getchill) felszólított hogy üljek le a helyemre. Nem találtam helyet csak egy üres padban az ablak mellett. Szerencse volt mert amúgy sem szeretek a terem közepén ülni és így legalább valami értelmeset tudok nézni az előttem ülő hátán és a táblán kívül.
-És most nyissuk ki a 123. oldalon.-mondta Mr. Getchill.
" A boszorkányok fajai és azok alfajai"
Mekkora mák hogy ezt olvastam el otthon... így rajzolhatok. Elővettem a rajzfüzetem amíg a többiek kinyitották a füzeteiket és jegyzetelni kezdtek Getchill mondataiból.
-Miss Tamashi! Gondolom tudja hogy miért nem jó a Lune-oknak és azok alfajainak a védőkristály használata!-mondta Getchill én pedig felálltam és lefeleltem az anyagból.
-A Lune-oknál emlékezetkiesést okoz a védőkő használata.
-És ezeknek a boszorkányoknak vannak alfajai. Kérem sorolja fel őket majd természetüket is mondja el.
-Solislune: Ezek a boszorkányok rendelkeznek a Lune-ok kiváltságaival ami annyit tesz hogy teliholdkor kómába esnek, az erejük megnő és össze vissza pusztítanak ám egy lune könnye (mivel a legtöbben érzéketlenek) gyógyító hatású lehet. A Solislune-ok félnek a sötétben ezért szobájuk tele van mindenféle gyertyával. Ők jobb szeretik a természetes mágiát használni és Diana istemmőt imádják mivel ő ad fényt az éjszakába.
-Kiváló!
-Vamlune: Az emberek Goth-oknak nevezik őket ám igenis varázslények. A fekete ruha és az örökös mélabú egy rítus része hogy mikor meghalnak ne boszorkánynak szülessenek újjá hanem angyalnak. Ők is rendelkeznek a Lune-ok kiváltságaival.
Anlune: Ezek a boszorkányok 90%-ban természetes mágiát használnak és onnan lehet felismerni őket hogy miután betöltik 15. életévüket a szemük elfehéredik. Általában fekete hajúak és szeretik az erdőben tölteni szabadidejüket. Ők a legerősebbek a Lune-ok között ezért az ő pusztító kómájuknak külön nevet adtak: media nocte.Általában ők a covenek vezetői ha nincs jelen egy Histerya.
Pelune: Őket hippiknek nevezik az emberek. Náluk 16 éves kortól folytonos a kóma és állandóan boldogok. varázserejük nincs és nem is pusztítanak annyira. Náluk nem 5 elem van hanem 7 és minden elem megegyezik a szivárvány egy színével.
Hiplune: Őket Hipochondernek nevezik az emberek. Ők is folytonos kómában vannak mint a pelune-ok de ők teljesen emberiek.
-Köszönjük Miss Tamashi. Leülhet.
                             ~az óra végén~
-Mindenki érti?-kérdezte Getchill.
Nagy csönd. Mindenki egy emberként feláll és kiviharzik a teremből, csak én pepecselek a rajzcuccommal és szemüvegemmel. Ám nem veszem észre hogy a tanár a hátam mögé lopózik és lefog.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-sikítottam.
-Cssss! Még meghallja az igazgatónő!-mondta és gombolni kezdte a fehér ingem.
Nem tudtam megrúgni sehogy mert könnyedén a levegőben tartott.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!
Benyitott Mrs.Marguitte.
-Mit csinál maga Arthur?
-Tudja tanárnő ez a diák elkezdte kigombolni az ingét az órám után és...
-És azért sikított igaz?-nézett ferdén Marguitte-Inkább ne szóljon semmit és jöjjön az irodámba!
-Te kis Anlune... visszakapod ezt még!-suttogta a fülembe mikor elhúzódott tőlem.
"Anlune mi? Csak szeretnél felcsinálni egy anlune-t!"
Felmentem a szobámba ahol Delia várt.
-Hol voltál?
-Hosszú...
-Időnk mint a tenger!-mondta, és mivel igaza van elmeséltem neki a sztorit.

1.rész

Kitaszítottak. Megaláztak. Mondanám hogy elég volt, de még csak most jön a java. Kami no Tamashi vagyok boszorka Angliában. Senki nem szól hozzám, de talán jobb is ez így. Egyke vagyok és jobban szeretek az ágyamon ülve zenét hallgatni mintsem hogy a faluban járkáljak és egyszerűen leköpjenek az utcán. Anyám géneit örököltem így a hajam fekete a szemem pedig kék. Na de biztos kíváncsiak vagytok hogy milyen érzés varázsolni... háááááááát... szar. Ki kell ábrándítsalak titeket. A varázslat nem jó érzés, nem olyan mint a természetes mágia amit általában használunk... nem, ez olyan mintha hasba dobnának egy téglával hogy "nesze tégla! Köcsög!" minden boszorkánynak van egy köve ami védelmezi és életben tartja ha esetleg egy felelőtlen anya nem akarná a gyerekét, az ne haljon meg. Ám vannak boszorkányok, például a Lune-k és azok alfajai a Solislune, a Vamlune, az Anlune, a Pelune és a Hiplune akiknek nem kell védőkő sőt, jobb ha nincs nekik. Egy könyvben olvastam hogy a Lune-oknak emlékezetkiesést ad a kő. Nem tudom minek olvastam bele a tankönyvbe mikor még el sem kezdődött a suli. Anyu beiratott a Moon boszorkányakadémiára ahova járnak Boszorkányok (nyílvánvaló), tündérek, Histeryák (Forrás:The Lunatic http://thelunatiic.blogspot.hu/). Állítólag valami nagyon elit iskola és csak keveseket vesznek fel ám én "megtetszettem az igazgatónak Mrs. Marguitte-nek. Hát okk.



                             ~másnap~
Ott állok a Moon akadémia előtt és nézem a félig romba dőlt házat. "Miért????" kérdezem magamban. Azt hittem elit diákoknak melegített ágytakaró és padlófűtés jár... ehelyett lehet hogy télen elégetik a padlót mint gyújtóst. Átléptem a küszöböt és szemem elé tárult számomra a lényeg. Egy csodálatos üvegablak két felé osztva. Egyik felén egy fekete hajú boszorkány (valószínűleg egy Lune és azon belül is Anlune) fehér ruhában hörülötte a hold a csillagok és az éjszaka sötétje. A másik oldalon egy fehér hajú boszorkány fekete ruhában körülötte pedig a nap sütött ékesen. Csak néztem a csodálatos üvegfalat ami beterítette a terem falát ám ekkor elém ugrott Mrs.Marguitte...
-Szia drága Kamiko!
-Csak Kami... oké?
-Szóval Kamiko!-a francokat! az eredeti nevem is Kami... nem tudja felfogni?- a te szobád a 707a szoba. Szobatársad lesz Cordelia White aki boszorkány. Egy igazi tehetség! Meglesztek vele.
Mrs.Marguitte felvezetett a 707a szobába ahol két baldachinos franciaágy volt téve a szoba két végében egymással szembe. Az ajtóhoz közelebbi szabad volt ám a távolabbin egy babarózsaszín hajú kék szemű lány olvasgatta a Witch Style heti magazinját.
-Helló!-mondta nagy mosollyal majd felpattant az ágyról, felvette lila ördögös mamuszát és a nyakamba ugrott.
-Helló! Kami vagyok! Nagyon örvendek!
-Cordelia White! De mindeki csak Delia-nak hív.
-Igazán szép név!
-Köszi! Szülinapomra kaptam!-majd mindketten felnevettünk. Egész jó barátok leszünk azt hiszem, bár egyből kiszúrtam a chanel ingét és a gucci táskáját ami nem mellesleg irtó jól nézett ki. Kipakoltam a cuccaimat az ágyam melletti falba épített óriási gardróbba majd azt a néhány ékszert is kitettem az asztalra amit az ezüst holdas nyakláncomon kívül viselni szoktam. Az ágyamat nem kellett megvetni mert a vörös selyem ágytakaró alatt puha takaró és nagy párnák voltak. Az egész fal virágos tapétával volt fedve a két ágy közötti nagy ablakon pedig halványkék függönyt tettek hogy átszűrődjön a reggeli napfény rajta. Az egész szoba olyan szép volt hogy ki se akartam menni... ám kezdődtek az órák és csalódva felvettem a tankönyveket a rajzfüzetemmel, a szemüvegemmel és tolltartómmal együtt.