Kitaszítottak. Megaláztak. Mondanám hogy elég volt, de még csak most jön a java. Kami no Tamashi vagyok boszorka Angliában. Senki nem szól hozzám, de talán jobb is ez így. Egyke vagyok és jobban szeretek az ágyamon ülve zenét hallgatni mintsem hogy a faluban járkáljak és egyszerűen leköpjenek az utcán. Anyám géneit örököltem így a hajam fekete a szemem pedig kék. Na de biztos kíváncsiak vagytok hogy milyen érzés varázsolni... háááááááát... szar. Ki kell ábrándítsalak titeket. A varázslat nem jó érzés, nem olyan mint a természetes mágia amit általában használunk... nem, ez olyan mintha hasba dobnának egy téglával hogy "nesze tégla! Köcsög!" minden boszorkánynak van egy köve ami védelmezi és életben tartja ha esetleg egy felelőtlen anya nem akarná a gyerekét, az ne haljon meg. Ám vannak boszorkányok, például a Lune-k és azok alfajai a Solislune, a Vamlune, az Anlune, a Pelune és a Hiplune akiknek nem kell védőkő sőt, jobb ha nincs nekik. Egy könyvben olvastam hogy a Lune-oknak emlékezetkiesést ad a kő. Nem tudom minek olvastam bele a tankönyvbe mikor még el sem kezdődött a suli. Anyu beiratott a Moon boszorkányakadémiára ahova járnak Boszorkányok (nyílvánvaló), tündérek, Histeryák (Forrás:The Lunatic http://thelunatiic.blogspot.hu/). Állítólag valami nagyon elit iskola és csak keveseket vesznek fel ám én "megtetszettem az igazgatónak Mrs. Marguitte-nek. Hát okk.
~másnap~
Ott állok a Moon akadémia előtt és nézem a félig romba dőlt házat. "Miért????" kérdezem magamban. Azt hittem elit diákoknak melegített ágytakaró és padlófűtés jár... ehelyett lehet hogy télen elégetik a padlót mint gyújtóst. Átléptem a küszöböt és szemem elé tárult számomra a lényeg. Egy csodálatos üvegablak két felé osztva. Egyik felén egy fekete hajú boszorkány (valószínűleg egy Lune és azon belül is Anlune) fehér ruhában hörülötte a hold a csillagok és az éjszaka sötétje. A másik oldalon egy fehér hajú boszorkány fekete ruhában körülötte pedig a nap sütött ékesen. Csak néztem a csodálatos üvegfalat ami beterítette a terem falát ám ekkor elém ugrott Mrs.Marguitte...
-Szia drága Kamiko!
-Csak Kami... oké?
-Szóval Kamiko!-a francokat! az eredeti nevem is Kami... nem tudja felfogni?- a te szobád a 707a szoba. Szobatársad lesz Cordelia White aki boszorkány. Egy igazi tehetség! Meglesztek vele.
Mrs.Marguitte felvezetett a 707a szobába ahol két baldachinos franciaágy volt téve a szoba két végében egymással szembe. Az ajtóhoz közelebbi szabad volt ám a távolabbin egy babarózsaszín hajú kék szemű lány olvasgatta a Witch Style heti magazinját.
-Helló!-mondta nagy mosollyal majd felpattant az ágyról, felvette lila ördögös mamuszát és a nyakamba ugrott.
-Helló! Kami vagyok! Nagyon örvendek!
-Cordelia White! De mindeki csak Delia-nak hív.
-Igazán szép név!
-Köszi! Szülinapomra kaptam!-majd mindketten felnevettünk. Egész jó barátok leszünk azt hiszem, bár egyből kiszúrtam a chanel ingét és a gucci táskáját ami nem mellesleg irtó jól nézett ki. Kipakoltam a cuccaimat az ágyam melletti falba épített óriási gardróbba majd azt a néhány ékszert is kitettem az asztalra amit az ezüst holdas nyakláncomon kívül viselni szoktam. Az ágyamat nem kellett megvetni mert a vörös selyem ágytakaró alatt puha takaró és nagy párnák voltak. Az egész fal virágos tapétával volt fedve a két ágy közötti nagy ablakon pedig halványkék függönyt tettek hogy átszűrődjön a reggeli napfény rajta. Az egész szoba olyan szép volt hogy ki se akartam menni... ám kezdődtek az órák és csalódva felvettem a tankönyveket a rajzfüzetemmel, a szemüvegemmel és tolltartómmal együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése