2015. október 31., szombat

Halloweeni ajándék 12.rész

-A Tanács említette hogy van itt egy Anlune kishölgy is ööö...- kezdte keresni a nevem a jegyzetei között- Kami no TAMASHI?
Nem! Ejtés mint: Tamasi! Erre ő... TAMASHI. Kedvem lett volna falba verni a fejem de túl messze álltam a faltól így nem tehettem.
-Nos minden esetre jöjjön ide!-folytatta az igazgató.
Elindultam Mr.Pumilio felé a nagy diáksereg pedig utat nyitott előttem. Mikor odaértem megfordultam hogy szemben álljak a tömeggel szememmel pedig azonnal Delia-t kezdtem kutatni. Pumilio megfogta a csuklómat majd mint a bajnokoknak szokás felemelte a kezemet. Egy gond volt csak. 10-20 centivel alacsonyabb termetű emberről beszélünk mint én pedig a magam 165 centijével nem vagyok egy langaléta ember. Hogy a tanár örüljön kinyújtotam  a kezem és mindenki röhögni és tapsolni kezdett mint valami kabaré show-ban.
-Visszamehetsz!-utasította.
-A mágiatörténelem órákat is én veszem át mivel Mr.Fitzpatrick felmondott. Ezentúl bevezetem a lágy hangú száncsengő használatát órák és étkezés előtt. Ezennel minden szülőt szívesen várunk hétvégente délutánonként. Most pedig menjetek órára kivéve Ms.TAMASHIT. Ő jöjjön az irodámba.
Aggódva néztem Deliara aki ugyanolyan aggódó szemekkel nézett vissza rám. Elindultam az igazgatói felé és beléptem az ajtón. A szoba rengeteget változott mióta utoljára láttam. Mindenhol futónövények a falon és a macskatalpas kárpit is skót-kockás lett. Az igazgatói asztal egy katedrán állt és zöld szőnyeg fedte a padlót. A parketta szép mahagóniból volt és volt egy üst is a sarokban.
-Gondolom rájöttél miről szereznénk beszélgetni. A Tanács nem ró neked büntetést a körülményeket elnézve viszont tudnod kell hogy a Luneok száma a világon egyre csökken főképp az Anluneoké így muszály védelmet kiszabnunk rád...
-Már megbocsásson de nekem itt van Nox!-vágtam a szavába.
-Ki az a Nox?
Eldúdoltam egy dallamot amivel Noxot fogom hívni majd az alkaromon ülve megjelent.
-Ő Nox.
-Elég vézna és kicsi jószág...-Nox felkárogott- Minden esetre elrendelek egy sárkányt neked a Tanácsnál. Shandow a neve, egy kezesbárány de jól öl. Még kölyök, hamar megszok téged.
-Nekem nem kell más csak Nox!
-Már mindegy... Esmeralda, a jelenlegi Legfőbb jóváhagyta az engedélyt így mostantól Shandow a tiéd. Noxnak pedig rendeltem egy állványt hogy azon ülhessen és itt maradhasson veled éjjel nappal. Shandow csak akkor jelenik meg ha hívod tehát nem lesz láb alatt. A hívószava az Auxilium.
-Köszönöm.
-Most menj! Pihenned kell! Felmentelek az óráidról hogy tudj aludni. Holnap ünnep tehát még ruhát is varrnod kell.
-Igazából már kitaláltam miben megyek és a sminket is begyakoroltam. A ruhához megvannak a szabásminták és kilakkoztam a kedvenc cipőmet.
-Értem. Ettől függetlenül fáradt vagy szóval menj!
-Maga honnan tudja Mr.Pumilio?
-Csak Mr.Rem Ms.TAMASHI!
-Csak Ms.Tamashi (Tamasi) Mr.Rem.-mosolyodtam el.

                     ~*~

Másnap reggel egy próbababával a ágyam mellett ébredtem. Tudjátok nem az olcsó műanyag fajtával hanem azzal aminek se feje se keze se lába, fa talpa van a testébe pedig úgy szurkálhatod a tűt ahogy jól esik. Most is volt egy beleszúrva. Egy cetlit rögzített a kulcs csont helyén.
"Ms.Tamashi!
Ha jól tudom önt senki nem húzta a Halloweeni ajándékozáson így bátorkodtam megvenni ezt önnek. Tudom hogy ilyenre vágyott egy ideje... Könnyű a gondolataiban olvasni."
Ennek örömére már is dolgozni kezdtem a ruhán hogy minden tökéletes legyen. Egyszerű fehér pólót varrtam egy fekete tulipánszoknyával amihez felvettem a nagyi régi kötött vállkendőjét és egy kalapot ami alá betűrtem a hajam és csak két tincset hagytam meg elöl. A sminkemet fehetére és lilára csináltam és egy erős lila rúzzsal koronáztam. Felhúztam egy sötétszürke combzoknit és a kedvenc japán lakkcipőmet majd lementem az ebédlőbe ami azóta bálteremnek lett kialakítva. Papírlámpások mindenütt és gyertyák világították meg a sötétet. Úgy tudom ez az egész környék egyetlen Halloweeni bulija így emberektől kezdve a démonokig minden fajta lényt várunk. Megkerestem Delia-t és vele buliztam a parketten. Egyszer csak odapillantottam az ajtóra hogy ki jött. Gyönyör járta át a testemet. Ő jött be...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése