Gyorsan előkaptam a kaszámat ami seperc alatt a kétszeresére nőtt.Kényelmes, stabil pózba álltam várva hogy a tündérgárda majd nekem jön, de meg sem moccantak. Nem kezdtem el futni feléjük... Az statisztikailag a biztos halálhoz vezetne. Ők csak állnak. Az egyik tündér Mrs.Margutte-hez fordul és bomló kezével eltakarva száját az igazgatónő fülébe súgott valamit.
-NEM!!!-ordított fel hisztérikusan.
Muszáj megölnöm! De Joseph-et nem fogom tudni elpusztítani! A Tanácsnak kell! Az igazgatónő előre sétál körülbelül közém és a serege közé.
-Nem fogunk bántani gyermekem! Hisz oly sokra vihetnéd ha a tanítványom lennél! Megtanulnád az összes tiltott mágiát és a leghatásosabb öléstípusokat, ezenfelül pedig nekem adnád a véred ami segítene abban hogy én legyek a Legfőbb! Ha pedig nem... Akkor kicsit megölünk. Nyugi! Gyors lesz és a barátnőd mellé temetünk majd.-vigyorodott el.
-Remélem tudja kivel áll szemben!
-Egy taknyos kis Anlune-nal mi mással?
-Corvus corvum nigrum so! Penna umbra calorem firgus! Sorror vocans servire, tueri. Si quaeras exterminari!-mondtam közben jobb kezem bal vállamra tettem, bal kezem pedig jobb vállamra. Szemem becsuktam és hirtelen kinyitottam. Bal karomon egy ónixholdas karperec jelent meg. A Szövetség jele egy állattal, egy állattal aki követ holtig és azon túl. Heves károgás hallatszott. A halál madarának gyönyörű éneke. Egy holló repült be az ajtón és megcélozta az igazgatónő szemeit. Pár pillanat múlva karmában hozta nekem a fehér golyókat. Mrs.Marguitte-nak alig volt ideje sikítani is. Ez a kék szemű holló ereje.
-Mit tettél Marieann-nel? Ezért megfizetsz!- hősködött Joseph.
Felém futott de a tündérek még mindig nem mozdultak. Mire a komornyik ideért én már magam elé tartottam a kaszámat és suhintottam. Eközben a hollóm megette Marguitte szemeit és szapora károgásba kezdett. Nem beszélt mégis értem mit akart mondani. Vágjam még Josephet majd a fekete vért csorgassam az ónixholdra, azt is vágam meg majd egy-egy cseppet folyassak a számba és a szemembe aztán szúrjam hasba magam. Mindenesetre megpróbálom. Őrültségnek hangzik, de mit tanul az ember a mesékből ha nem azt hogy a legnagyobb őrültség néha lehetséges. Suhintottam a kaszával de Joseph kikerülte és tovább futott felém. Alulra céloztam a vádlija felé de még mindig semmi. A kasza nyelét magam elé nyújtottam hogy Joseph kardja ne találjon el de amíg én pancserkedtem addig a hollóm ,akit időközben Noxnak neveztem el, a hátába mélyesztette csőrét. A fekete csőrből fekete folyadék csöpög. Feltartottam a bal kezem hogy Nox röptében rá tudja csöppenteni a folyadékot a holdra. Nem haboztam sokat, megkarcoltam a kaszával a medált majd szemembe és számba egymás után egy-egy cseppet folyattam. Magam felé tartottam a kaszát.
-Most vagy soha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése