Nem értem Delia-t. De mostmár mindegy. Lementem a lépcsőfordulóba ahova Pumilio rendelt egy bőrkanapét. Leültem és olvastam. Egy kocsi állt meg a Moon előtt. Peter szállt ki belőlle és a szívem rögtön a százszorosával kezdett verni. Vártam hogy belépjen a küszöbön. Megtette. Közelebb ért hozzám majd egészen feljött a lépcsőn. Levágódott mellém majd karját átvetette a vállam fölött.
-Mizu hercegnő?-kérdezte.
-Semmi.-feleltem kicsit durcásan.
-Naaa!
Orrát az enyémhez érintette majd nem sokkal később megcsókolt. A testemet melegség járta át. Elhúzódott tőllem és megkérdezte:
-Hogy vagy?
-Mostmár jobban.
Magamhoz húztam. Soha nem akartam hogy vége legyen. Azt akartam hogy örökké tartson. De Pumilio törte meg a csendet.
-Khmmmm... Azt hiszem fiam ideje menned! Neked pedig tűnés takarítani!
Peter leszállt rólam és morcosan beült a kocsijába. Én is elindultam felfelé de Pumilio megállított.
-Tudod-e hogy nem csípem a vegyes szerelmet?
-Mit érdekli az magát? Nem önnel smároltam...
-Itt nekem mint igazgatónak az a feladatom hogy minden diákot megvédjek, ebbe te is bele tartozol ha tetszik ha nem.
-Ch...
Nem értem... Már megint... Elvégre nem feküdtünk le... áhhh... túl sok a probléma. Delia jött le a lépcsőn. Mire leért énnfelálltam és elindultam másmerre.
-Kam ne! Mondani szeretnék valamit... Csak nem itt...
-Miért nem?! Talán egy "bocsánat" rontaná az imidzsedet?
-Nem erről van szó...
-Akkor miről?!
-TERHES VAGYOK FOGD MÁR FÖL!
Ledöbbentem...
-Te...Te...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése