6.rész

A tündér perverz mosolyt villantott. -Kezdjük.-mondta. Felém kezdett szaladni de kitértem az útból a Kaszával egyensúlyozva. -Csak ennyit tudsz?!-kezdtem provokálni. -Várj csak! Visszafordultam oda ahol előbb állt de nem sok időm volt gondolkodni. Egy hatalmas tüskés golyó jött nekem a maga 3 tonnájával aminek a láncát a tündér tartotta. Amíg én a fegyveremmel pepecseltem ő is megidézett egy fegyvert. A golyó első tüskéje a két szemöldököm közé csapott a többi pedig köré. Nagyon fájt, de köztudott hogy a boszorkányokat csak máglyán lehet elégetni és ennek a szertartását is csak a boszorkányok ismerik. Őrülten fájt a fejem. A szemöldököm közé kaptam mert ott a legmélyebb a seb. A kezem csupa vér lett. Orromnál kettéválasztva folyt le a vér illetve a két szemem alatti lukból is patakzott a vörös folyadék. Majdnem elájultam de próbáltam tartani magam. suhintottam egyet a kaszával a tündér felé de könnyen kitért előle és már majdnem tehetetlen voltam. Kezében még mindig ott volt Delia, a könyv és a golyó lánca aminek tüskéin már az én vérem folyt. -Mi a baj? Eltalált a labdám? Ígérem most pontosabban célzok!-mondta gúnyosan majd suhintott még egyet. Cseppnyi erőmmel kitettem a karomat magam elé védekezően és hatalmas fény kíséretébe erőre kaptam a tündér pedig már a földön feküdt és gyomrában a golyóval próbált felállni. Odarohantam hogy megnézzem halott-e. Úgy az egy méteres körzetében álltam de sápadt arca és felfordult szeme azt üzente halott. Kikaptam a kezéből a könyvet és Delia kezét átvetettem a vállamon és úgy próbáltam a könyvhalom tetején menni. Öt perc próbálkozás után arra jutottam hogy többet érek ha felpofozom a barátnőmet mint hogy egy örökkévalóságig próbáljam kikísérni a könyvtárból. -Delia! Ébresztő! Ébredj már fel! Miért kussolsz ilyen sokáig hmmm? Kelj fel! Most! Nem hallod?! MOST!-pofoztam minden egyes szótagnál de Delia füle botját sem mozdította. Az óriási hangzavar ellenére csak most értek ide Mrs.Marguitte-ék. -Mit csinálnak maguk?-kérdezi. Felállok a könyvkupacon és odasétálok a kaszával a tündér holttestéhez. Minden erőmmel és dühömmel belevágom a testébe a pengét majd megfordulok. -Semmit. -Jézusom! Az ott Gordon? A gondnok?-kérdezi Mrs.Marguitte. "Miafasz? Kicseszett kuva élet!" -Miért alkalmaznak itt egy tündért amikor jól tudják hogy Lune-ok is járnak ide iskolába? Köztük én is, és ez a próbálkozás egy tündérgondnokkal majdnem az életembe került! Nézzék-mutattam a sebeimre a fejemen ami valószínűleg meggyógyult a retinaégető fénytől. -Milyen tündér? Itt nincs is tündér! Te pedig nagyon nagy bajban vagy kisasszony! Az irodámba! MOST! Én addig felhívom a Pythospitalt (boszorkánykórházat). Elindultam az iroda felé a könyvvel a kezemben. Beléptem a sötét mahagóniajtón és leültem egy vörös bársonnyal borított macskalábas kanapéra. Öt percet vártam de az igazgatónő nem jött be az ajtón. Olvasgatni kezdtem a könyvet. Unalmas volt az eleje így egyből a tartalomjegyzékhez lapoztam ahol felkerestem a nekem tetsző fejezetet a Lune-ok különlegességéről, gyenge pontjairól és a bővebb magyarázatukról. Sehol nem találtam azt a fejezetet a könyvben pedig háromszor is átlapoztam. A 600. oldal után a 700. következett a többi pedig eltűnt. Miért? Tépésnek nyoma sincs pedig máshogy nem lehet eltüntetni lapot egy könyvből hacsak nem... varázslat. Mrs.Marguitte belép az ajtón én pedig becsukom a könyvet és szembe ülök vele.