5.rész

Delia-val egy pentagrammát rajzoltunk a padlóra és mindegyik csücskébe egy-egy gyertyát tettünk. Középen törökülésbe ültünk úgy hogy szembe legyünk egymással. Ezután mondogatni kezdtük: -Inspice et fac quod desiderat anima mea sorror!-kántáltuk egyszerre-Inspice et fac quod desiderat anima mea sorror! Inspice et fac quod desiderat anima mea sorror! Inspice et fac quod desiderat anima mea sorror! Mikor az utolsó szavakat kimondtuk a hátam mögött pirosan világító lábnyomok kezdtek megjelenni. Delia-val felálltunk és lábujjhegyen menni kezdtünk a nyomok irányába. Le az emeletről egészen a könyvtárig. Már a küszöbön nagyot dobbant a szívem. -Szeretnéd hogy visszamenjünk?-kérdezte Delia. -Nem! Meg akarom találni a könyvet! Pont miután ezeket a szavakat kimondtam elkezdett fájni a fejem. Alig bírtam talpon maradni de végül sikerült átlépni a küszöböt. A nyomok a tiltott rész felé vezettek. Futottunk. A 40.sor kezdeténél megálltunk és ujjamat a kör közepére tettem. Óriási nagy vakító fény tört fel, pont mint a múltkor. -A retinám!-kiáltott fel Delia. -Ne rinyálj csak gyere! Berohantam a részlegbe és mentem a lábnyomok után. Először azt hittem ugyan ott találom meg ahonnan a délelőtt folyamán előszedtem ám valahol a H és K között végetértek a nyomok. Egy könyv hiányzott. Egy elég vaskos példány. Keresztülnéztem a lukon ám kinyúlt egy kéz én pedig őrületes sikításba kezdtem. Hallottam Delia futó lépteit de nem voltak elég gyorsak hogy ideérjen időben. Elővettem egy hatalmas könyvet a szemközti polcról és rácsaptam vele a kézre ami magától leesett. Ez egy tündér! Nem tehetek mást! Varázsolnom kell! De amíg ezen gondolkoztam a könyvespolc dőlni kezdett. -Tueri sorror tua!-kiáltottam a pajzs varázsigét kezemet fejem fölé emelve. A könyvek és a polc darabjai mind az egy méteres körzetemben landoltak. Nekem nem lett bajom de... -Delia!-kiáltottam. Futni kezdtem,de így felfedtem a tündér előtt hogy életben vagyok és az utánam szaladt. Lábammal nem győztem rugdalni a könyveket hogy akár csak egy kezet is találjak ami ép. Sehol semmi. Hátam mögött már a tündért sem látom. Megint futásnak eredtem hogy újra keresni kezdjem Delia-t. A hátam mögött megszólal egy rekedt hang: -Mivan? Nem tudod hogy hol van? Fordulj 180 fokot balra! Engedelmeskedtem a hangnak és megláttam azt a tündért aki leütött és akit kómába esésemkor láttam de most kicsit más volt, a egyik kezében egy sárgás lapú öreg barna könyv állt, másik kerében erősen Delia-t tartotta. Számat tátva nem tudtam mit mondani. -Mit akarsz? Nálad van a könyv... Ami ugyan nem tudom minek kell neked, és nálad van a barátnőm. Mit akarsz még?! -Téged! A véred! A könnyed! -Tessék! Itt vagyok! -Te ennyire hülyének nézel? -Nem vicceltem. Hazudtam. A tervem az hogy megkötöm a szerződést egy fegyverrel. Az egyik könyvből kitéptem egy papírfecnit és megvágtam vele az ujjam, mindezt a hátam mögött. Suttogni kezdtem: -Contrahit vobiscum telo! Eligere! -Mit csinálsz?-kérdezi ingerülten a tündér, ám mikor kimondta a kérdést már megfogalmazódott benne a válasz. Egy kétoldalú egy és fél méteres kasza termedt a kezemben. A fejem őrülten fájni kezdett de koncentrálnom kellett. -Kezdődjék hát a játék!-feleltem.